Hunns

Nem: Férfi

Kor: 23 éves

Titulus: A Tűzlovasok zsoldos sereg vezére, melléknevén a Rettenthetetlen.

Foglalkozás: Essosi zsoldos vezér

Család: Édesapja Fogo, dothraki lovas, 15 éve halott. Édesanyja Ashara, Bravosi nő, 13 éve halott. Felesége jelenleg nincs. Nagybátyja Mero, bravosi vízi táncos, a jobbkeze és alvezére.

Lojalitás: Jelenleg Volontis szabad városáért harcol, de a hűsége csak a zsoldoscsapatához köti.

Felszerelés: Pikkelyes bőrpáncél, bőrnadrág, bőrcsizma. Sárkánycsont markolatú kések (2), aranyozott valyriai acél arakh, sárkánycsont íj, nyílvesszők (100), ostor, Bravosi kard.

Kinézet: Hunns nem túl magas, vékony, de szálkás izomzatú. Kinézetre szép. Hosszú, hullámos fekete haja a válla alá ér. Fekete körszakálla van. A szeme sötétbarna színű. Testét a háborúzás miatt rengeteg sebhely fedi. Bőre rezes színű, látszik rajta, hogy dothraki vér is folyik az ereiben. Barna színű pikkelyes bőrpáncélt visel bőrnadrággal és csizmával. Sisakot nem visel. Az övén egy valyriai acél arakh függ arany díszítésekkel, mellette sárkánycsont markolatú kések. Hátán egy tokban Bravosi vékony pengéjű kardja van, a nehéz páncélos harcosok ellen. Csatabárdja az oldalán függ. Egy tegezben nyila és sárkánycsont íja van. Barna sztyeppei lova van, nyergén ostor van feltekerve. Oldalán Vadászűrt függ. Tarisznyájában pénze, és a túléléshez szükséges felszerelése lapul. A ruhája ideális Essos háborús szokásaihoz. Ugyan azt a ruhát hordja háborúban és békében is. A csapata fölött egy kopján a címerük, egy fekete lófarok függ.

Jellem: Mint minden zsoldos ő is pénzért harcol, de nem a pénz a legfontosabb számára. A szabadság az életcélja. Bátor, de meggondolt, sok ravasz cselre képes. Hűsége a zsoldoscsapatához köti. Ha valami az elvei ellen való, azért nem harcol. Az élete mindennél többre becsüli, ezért az egyik legjobb zsoldos. Kemény harcos, de ismeri a kegyelmet is. Büszke és fiatal. Kedvenc időtöltése a vadászat. Szereti a harcot, és műveli is. Becsületes, már amennyire egy zsoldos becsületes lehet. Az évek során a túlélés vállt a legfontosabbá számára. Kedveli a magányt, és az állatokat. A fegyvereit sokra tartja, és ezek mindig tökéletes állapotban vannak, mindig használatra készen. Kemény, szigorú, és rideg, de egyben igazságos is. Magának való ember. Nem szereti, ha mások mondják meg neki, hogy mit tegyen, de a tanácsokat szívesen meghallgatja.A zsoldosait tökéletesen ismeri, bármikor rájuk merné bízni az életét. Jó vezér, az egész csapata tiszteli, és szereti. Karizmatikus egyéniség. Nehezen bízik az emberekben, a barátságát pedig még nehezebben adja, de az egy életre szól. Törekszik arra, hogy minél kevesebb ellensége legyen. Sok istent ismer, de R'hlorrban, a Fény Urában hisz.

Előtörténet: Hunns apja Fogo volt egy rangos dothrki, aki feleségül kapta egy Bravosi kereskedő lányát Asharát. Hunns a dothrakik közt született, és itt töltötte élete első 8 évét. Megtanulta a túlélést, és a harcot. A nomád életmódhoz már gyerek korában hozzászokott. Apja egy másik khalasar elleni harcban életét vesztette. Ekkor ők Bravosba költözte Meróhoz, anyja bátyjához. Hunnsnak nehéz volt a beilleszkedés a civilizált világba. Meró Bravos tengerurának harcosa megtanította a vízi tánc művészetére. Mikor két év múlva anyja meghalt, Meró nevelte a fiút. Bravos tengerura nem volt elég fizetőképes, ezért Meró zsoldosnak állt, és Hunnsot is magával vitte.
  10 év telt el így. Zsoldoskén a szabad városok civakodásaiban harcoltak hol az egyik, hol a másik oldalon. Hunns közben tökéletesen megtanulta a fegyverek használatát, az Essosiak harcstílusát és szokásait. Eközben felnőtt ember lett. A Tűzlovasok zsoldosseregben tiszti rangot kapott. Egy napon a Dothraki tengeren a zsoldosok vezére maghalt. A kapitányok tanácsot tartottak, és arra jutottak, hogy a tisztek közül az irányítja a a sereget, aki három nap alatt a legtöbb zsákmányt ejti.
  Hunns, mint kapitány embereivel keletnek indult a Lhazareenok, a bárány emberek földje felé.  Meró oda lovagolt mellé, és így szólt:
-Szegény föld ez. Miért itt akarsz fosztogatni?
-Tudom, hogy szegények, de egy kisebb khalasar nyomait láttam idefelé. Ha észreveszik a harc jeleit ők is harcolni fognak. Ekkor egy egész khalasart foghatok el.
Hunns csapata a naplementében átkelt egy folyón, és megközelítette a Lhazareenok táborát. ~ A harci elefántokat, és a lándzsásokat hátrahagyom, arra az estre, ha a dothrakik ránk támadnának.~ Gondolta, majd azt a gondolatot megosztotta nagybátyjával, aki egyet is értett. A zsoldosok vártak a sötétség beálltáig, majd támadásba lendültek. A vidék hirtelen lángba borult. A csat zaja messzire elhallatszott, de nem volt kétséges a zsoldosok győzelme. Az eget tűz fénye világította meg. Hajnalig tartott a fosztogatás, és a rabszolgák fogdosása. Ekkor kürtszó harsant, mely ellenség érkezését jelezte. ~ Megérkeztek hát a dothrakiak. ~ Gondolta Hunns, és nem is tévedett.
  A dothraki sereg a csata zajára zsákmányt remélve kelt át a folyón, de itt kellemetlen meglepetésben volt része. A harci elefántok a dothraki seregre rontottak, a lándzsások pedig megállították a támadást. A csata délig tartott. A dothrakik hiába ostromolták a zsoldosok állásait, így a khal előrelovagolt, és varkocsát levágva Hunns lábai elé dobta. A serege követte példáját.
  Három nap telt el, és ők ott voltak a megbeszélt helyen. A zsoldoskapitányok javában vitatkoztak.
-Én vagyok a legméltóbb! - Kiáltotta egyikük, de ekkor Hunns megfúvatta a kürtöket, és előlépett a zsákmányával.
-Nézzétek én mit hoztam! - Kiáltotta és ekkor Meró kiborította a kosarakban levő levágott varkocsokat. A tömeg elcsendesült, és figyelte a győzelmi jelképeket. ~ Ez a csend jó jel. ~ Gondolta és várta a hatást. Hirtelen a zsoldosok a nevét kezdték kiáltozni. ~ Nyertem! Én vagyok a vezér! ~ Gondolta, és már látta is, hogy így lesz.
-Emberek én olyan életet kínálok nektek amiben mi meggazdagodhatunk. Válasszatok vezérnek, és én győzelemre viszlek titeket! - ordította, mire válaszként a sereg egy emberként kiáltozta a nevét.
  Egy év telt el, és a zsoldosok sok győzelmes csatát vívtak. Épp a Rhoyne mellett táboroztak, mikor Meró belépett a sátrába.
-Itt van akire vártál.
-Vezesd be!
Egy ember lépett be a sátorba talpig bársonyba öltözve.
-Az uram ezt a választ küldi. - Mondta és letett az asztalra egy levelet. Hunns odalépett és kinyitotta. A levélben ez állt:

" Én Cespar Volontis ura ígérem, hogy havi tízezer aranyat fizetek a Tűzlovasok zsoldosseregnek, ezret a vezérnek Hunnsnak és ötszázat a kapitányoknak. Cserébe  hűséges szolgálatot kérek. Ha az ajánlatomat elfogadod találkozzunk Volontis szabad városában."

Hunns elmosolyodott, majd kisétált a sátrából. A mosoly feltűnő lehetett, mert Meró azonnal hozzá lépett, és megszólalt:
-Jó híreket kaptunk?
-Add ki a parancsot a táborbontásra. Holnap hajnalban indulunk Volontisba. - Felelte, majd elindult a naplemente irányába.

Üdvözöllek az oldalon Hunns!

Mit ne mondjak, nekem nagyon tetszett az Előtörténeted, élmény volt olvasni. Ötletes, szépen ki van dolgozva, ráadásul a végén beleszőtted az oldalunk történelmi eseményeit is, tehát ELFOGADOM! Ettől függetlenül volt néhány elírásod, ezekre majd a jövőben ügyelj, és azért sem sértődök meg, ha kijavítod őket. Amennyiben egyszer átolvasod még a sztoridat, biztosan meg fogod találni ezeket.
A Tűzlovasok zsoldoskapitányaként 50.000 aranysárkánnyal indulhatsz a kalandjaidra.
Jó játékot kívánok neked, és ne felejtsd el a Karakterlapot!
Valar Morghulis!