Varamyr

Név: Varamyr
Faj: Vadak
Nem: Férfi
Kor: 21
Titulus: Törzsfőnök, A Varg
Foglalkozás: Törzsfőnök, vadász, fosztogató
Család: Apja Styr halott, anyja Bogáncs, meghalt himlőben.
Lojalitás: Nem hajt térdet senkinek!
Felszerelés: Varsafa íj, kő - fém nyílvesszők, öt sárkányüveg nyílhegy, egykezes vaskard, vastőr, sárkányüveg tőr, acél csatabárd, bőrpáncél, árnyékbőr köpeny, vadászkürt.

Kinézet: Közepes magasságú, vékony, de szálkás izomzatú ember. Hosszú fekete haja a válla alá ér, fekete körszakállat visel. Szeme sötétzöld színű, a vadon és az ősi istenek képe tükröződik benne. Bőre rézszínű. Állandó öltözéke egy vastag bőrből készült ruha, mely véd észak hidege ellen. Övén kardja,  tőrei, valamint csatabárdja lóg. Hátán egy tegezben varsafa íj, kő, fém és sárkányüveg nyílvesszők vannak. Oldalán tarisznyájában tűzkő, gyanta, gyógynövények és a túléléshez szükséges más eszközök lapulnak. A tarisznya mellett vadászkürt függ. Fekete árnyékbőr köpenyt visel, mely csuklyával van ellátva. Aranyból, csontokból és kövekből levő díszeket visel. Állandó társai, és állatai: egy rémfarkas, egy árnyékmacska valamint egy hó medve. Kistestű, fekete színű erdei lovon lovagol, mely a legjobban bírja a Falon túli viszonyokat.

Jellem:Mivel Varg sokan szörnyetegnek nézik, és félnek tőle, pedig ez csak az ősi istenek egy ajándéka. Zárkózott, magányos és barátságtalan. Nehezen bízik meg az emberekben, de a barátai mindig számíthatnak rá. Erős, bátor és kegyetlen harcos, elsősorban ezzel vívta ki törzsfőnöki rangját. Jó vezető. Bátor, de megfontolt és ravasz. A túlélés az életcélja, és ezért bármire képes. Ismeri és kihasználja a saját erejét, nem riad vissza semmitől. Az ősi nyelvet beszéli, az új nyelven nem szólal meg szívesen. A vadak közt nőtt fel, így az ő szokásaikat követi és tiszteli. Nem tűri a sértéseket, ellenségeinek keményen megfizet. A szabadságra törekszik, nem engedelmeskedik senkinek, csak a maga ura. Érti a körülötte élő erdőt, és próbálja mindennél jobban megismerni azt. Az erdőt és a vadat mindennél többre becsüli. A vadászat a kedvenc időtöltése. Ezt szívesen műveli ember, vagy állat képében is. Már többször halt meg állat képében, így a halált is jobban ismeri az embereknél. Az istenek többet adtak neki, mint egyszerű alakváltást. Néha lát a fák szemével, és eggyé válik az erdővel. Észak ősi isteneit követi.

Előtörténet: A varsafa liget csendje körülvette Varamyrt. Hét fa állt a ligetben. Mind a hétnek más, és más arca volt. A hideg csontig hatolt, a hó kis pelyhekben hullott a száraz avarra. Varamyr ide hallotta az Agancs-folyó melletti tábor hangját. Férfiak és lándzsaasszonyok ordítása, az óriások kiáltozása, a mamutok tülkölése és az állatok hangját, az emberei hangját. Visszagondolt az életére felidézve minden mozzanatot.
  Ősz volt mikor megszületett. Hideg, esős, sötét éjszaka. Egy egyszerű kalibában jött a világra a Falon túl. Az ősszel született gyerekek ritkán maradnak életben, de rajta már akkor látszott, hogy különleges. Három évig élt a hideg télben, mikor apja, Styr a fiává fogadta, és a Varamyr nevet adta neki. A tél öt évig tartott. Ez alatt az idő alatt négy testvére született. Anyja belehalt az öccse szülésébe, így ők egyedül maradtak. Egyetlen társa a család öreg kutyája volt, akivel különleges kapcsolatot létesített. Öccsét anyja halála miatt mindennél jobban gyűlölte. Mikor rájött, hogy a kutya és ő egyé tudnak válni, egy éjszaka a kutya képében végzett az öccsével. Apja mérgében megölte a kutyát. Amikor a kutya meghalt Varamyr elvesztette az eszméletét. Ekkor halt meg először.
  Apja tudatában lévén a fiú képességeinek odaadta őt Haggonnak, a magányosan élő bőrváltónak. Haggon gondoskodott róla és tanította. Megtanulta a gyógyítás művészetét, a harcot, a túlélést és azt, hogy hogyan használja a képességeit. Az élete mégis pokol volt. Haggon verte, dolgoztatta és gyűlölte, mert tudta, hogy erősebb nála. Varamyr napjai nagy részét az erdőben töltötte, beszélgetett a fákkal. Ereje egyre nőtt, majd megszerezte második állatát egy farkast. Tíz évet töltött Haggonnal. Mikor tizenöt éves volt megelégelte Haggon uralmát, és farkas képében széttépte, majd megette a szívét. Ekkor evett először emberhúst.
  Öt évet töltött a vadonban magányosan. Az emberek ismerték,de féltek tőle. Csak akkor keresték fel, ha szükségük volt rá. Varamyr vadászattal töltötte az idejét. Ereje gyarapodott, már bármilyen állatot magához tudott kötni. Az állatai meghaltak, és jöttek újak. Bármit megkapott amit akart, mert féltek tőle. Ha nőt akart megkapta, ha ételt megkapta, ha vért megkapta. Semmitől nem riadt vissza. Vándorolt a vadonban, és élte az életét. Az emberek részéről rettegést és gyűlöletet kapott, így magányossá vált. Ez még jobb kapcsolat kialakítására vezetett az állataival. Megismerte a vadak törzseit, és a Falon túli vadon titkai. Az embereket és a helyeket. Többször megmászta a Falat, és látta a Faltól délre lévő gazdag földeket. Gyűlölte az Éjjeli Őrséget, és a déli urakat. Gyűlölte azokat, akik a gonosz isteneknek, az erdő árnyainak áldoztak. Ismerte az árnyakat is. Tudta, hogy mivel lehet megölni őket. Tudta mikor hideg szelek fújnak megjelennek a Mások.
  Húsz éves korában elérte gyerekkora faluját a Kísértetjárta Erdőben. Dühe újra fellángolt, és bosszút akart. Mikor odaért megtudta, hogy Tormund az ottani főnök, aki szívesen fogadta. A faluban maradt, és a saját pártjára kezdte állítani az embereket. Kit félelemmel, kit barátsággal győzött meg.  És akkor eljött a nap mikortól főnöknek kezdték tekinteni.
  Az éj sötét volt. A hó sűrűn hullott. Varamyr a kalibájában aludt. Az állatai nyugtalanok voltak, így ő is felébredt. A tűz leégett, a kunyhóban szörnyű hideg volt. Varamyr ismerte ezt. ~Az árnyak! Itt vannak az árnyak. - villant át az agyán, és már talpon is volt. Kilépett a kunyhóból. A vele szemben levő varsafán holló rikoltott, majd megjelent az árny. A Más csendesen osont a varsafa mellett. Kezében kristályból készült pengéje, páncélja az erdő színeiben játszott. A szeme kéken izzott. Hirtelen más hideg testek is megjelentek. Holtak, melyek szeme kék volt. Mozogtak és emlékeztek. Varamyr a kürtjébe fújt, és rozsdás kardját forgatva a Másra vetette magát. A kardok összecsaptak, és Varamyr pengéje szilánkokra törött. A más keze a nyaka köré szorult, és ő érezte, hogy lassan elfogy a levegője. Kapkodott, de a szorítás nem engedett. A kunyhókból emberek jöttek elő fegyverekkel és tűzzel, hogy a holtakra vessék magukat, de a Más látványa félelmet keltett bennük.
Hirtelen egy másik árny is megjelent. Varamyr rémfarkasa a Másra vetette magát, így segítve gazdájának. Varamyr pillanatnyi levegőhöz jutott, és már is a tőréért nyúlt. A sárkányüveg a Más nyakába vágódott. A hang egy fájdalmas, éles sikoltás volt, és a Más szinte elolvadt. Az emberek ezt látva a holtakra vetették magukat. Ekkor jöttek Varamyr állatai is, és győzelemre vezették az embereket.
  A holtakat másnap elégették. Varamyrt hatalmas tisztelet övezte. A törzsek között terjedt a híre, így egyre többen csatlakoztak hozzá. Varamyr törzsfőnökké vált. Csapatát dél felé vezette a Fal felé. Beszélt nekik a gazdag déli földekről, és ők oda akartak menni, hisz tudták, hogy a fal megvéd az árnyaktól.  Egy hónapba telt, míg elérték a Keleti Őrséget, de a felderítők már felfedezték őket.
  Egy folyó partján táboroztak, mikor az egyik ember riadtan szaladt Varamyrhoz:
- Felderítők közelednek a folyó partján. Lehetnek vagy száz ötvenen.
- Csatarendbe! - kiáltotta Varamyr és az emberei élére lovagolt.
Ötszáz vérszomjas vadember nézett szembe Quenteennel a Keleti Őrség vezérével, és vagy százötven emberével. Az összecsapás kegyetlen volt. A rendezetlen vadak a nagy túlerőnek, és a helyzeti előnyüknek köszönhetően előnyben voltak. Az Éjjeli Őrség embereit a folyóba szorították. Varamyr meglátta a híres vezért Quenteent, s csatabárdjával rá vetette magát. Kemény csata kezdődött a két ellenfél között. A kard csatabárdnak ütődött, de az ellenségek nem bírtak egymással. Varamyr árnyékmacskája előrevetette magát, és Quenteen combjába kapott. A vezér egy pillanatra kiesett a ritmusból, és ez már elég volt Varamyrnak a győzelemhez. A felderítők vezérük segítségére siettek, de Varamyr hó medvéje megakadályozta. Az Őrség vereséget szenvedett.
  A felderítők a Fal felé menekültek. Varamyr odalépett halott ellenfeléhez, és felvette annak dísztelen vas rövidkardját. Az emberei közben a zsákmányt gyűjtögették. Napnyugtakor Varamy kiadta a parancsot:
- Északnak indulunk! A felderítők nemsokára nagyobb sereggel jönnek. Orell vezeti a lovasainkat. Akik a nyomunkba szegődnek meghalnak!
A győzelem híre gyorsan terjedt, és az északnak vezető úton sokan csatlakoztak a sereghez. A felderítőket, akik követték őket a lovasok gerillaharca megtizedelte, így kénytelenek voltak visszavonulni.  A sereg az Agancs-folyó torkolatánál vert tábort.
  A sereg találkozott a Rideghonból nyugatra tartó óriások csapatával, akiket Borroq, a vadkan, egy rettegett bőrváltó vezetett. Borroq Varamyrra nézett és megszólalt:
- Küzdjünk meg egymással. A győztes vezesse azokat akik követik őt. Így egyikünknek nagyobb csapata lesz.
- Meglátjuk ki az erősebb harcos. - Felelte Varamyr. A harc az első vérig tartott. A két jó vezér nem kívánta kioltani a másik életét. Borroq vaddisznója a nézők közt volt, Varamyr állatai odébb pihentek. A harc elkezdődött. Kard csattant lándzsán, Borroq folyamatosan vesztette el az előnyét. Bár erőben felülmúlta Varamyrt, gyorsasága messze elmaradt mögötte. Varamyr hirtelen támadására Borroq megbotlott, ebben a pillanatban a vadkan gazdája segítségére sietett. Varamyr farkasa is előre vetette magát. Borroq látva a farkas támadását lándzsával védekezett. A lándzsa a farkas oldalába vágódott. Varamyr felordított fájdalmában és utolsó erejével vetette magát előre. Borroqot váratlanul érte a támadás, és felbukott. A győzelem Varamyré lett.
  Borroq embereire nézett és így kiáltott:
- Megöltem őt, és mégis legyőzött. Ez az ember az akit én követek a csatában!
Varamyr serege a frissen csatlakozottakkal elérte a háromezer főt.
  Varamyr a varsafa ligetben imádkozott. Mikor a gondolatai végére ért, a hó már rétegben takarta a világot. ~Hét. Ma haltam meg hetedszer, de még mindig élek - gondolta. A Nap a horizontra ért, és bevilágította a ligetet. Hirtelen megjött amire várt. A szél zörgetni kezdte a fehér varsafák kéz alakú, vér színű leveleit. Az arcok ismerőssé váltak. A világ elmosódott, és ő érezte, hogy egyé válik az erdővel. Lát a fák és az állatok szemével, érzékel minden életet. Északon egy fagyott folyó partján árnyak lopakodtak dél felé. Kezükben kristálykardot szorítottak, páncéljuk egybeolvadt az erdő színeivel. A hideg élt és mozgott körülöttük.
   A látomás szertefoszlott, a Nap eltűnt a horizont felett. Az erdőben egy farkas vonyított. A középső varsafán egy fekete holló kiáltott mély, reszelős hangján. Borroq lépett a tisztásra és megszólalt:
- Készek vagyunk az indulásra. Merre megyünk?
- Délnek. Északra a halál vadászik. - felelte, és a másik bőrváltóval a sereghez indult.

Üdvözöllek az oldalon Varamyr!

Az Előtörténeteddel nincsenek nagy problémáim, azonban van pár dolog, amit meg szeretnék említeni. Kérlek, az adatokat javítsd át a faj résznél egyszerűen "Vadak"-ra, mert nálunk a Szabad nép inkább Essos lakóit érti! Gyakran használod az "és" szavacskát, ami miatt eléggé sűrű a szóismétlés. Helyettesítheted ezt mondjuk egy szimpla "s"-el, vagy a "valamint" szóval is, így máris színesebbnek tűik majd a stílusod.
A sárkányüveg eléggé ritka, ezért nyílvesszőből csupán öt darabot engedélyezek, ami ebből az anyagból készült, valamint személy szerint kicsit az öt állati társat szintén soknak találtam, légy oly kedves, ezeket korlátozd le háromra! A lovat természetesen nem számoltam bele, ő nyugodtan maradhat.
Mindezektől függetlenül, az Előtörténetedet ELFOGADOM!
Mivel törzsfőnök vagy, ezért 3.000 vadember követi az utasításaidat, akiket kedved szerint használhatsz majd a kalandozásaid során.
Jó játékot, ne felejtsd el a Karakterlapot!